-Jaj papa.... –mosolyogtam.
-Remélem találsz egy megbízható és hűséges pasit magadnak. –mondta.
-Apa.... Veled is nagyon jól járt anya. De még nem mondtad el, hogy hogyan halt meg. –mondtam.
-Figyelj.... Úgy volt az egész, hogy ugyebár mi összeházasodtunk utána jöttél te. Egy idő után eltávolodtunk egymástól. Nekem jött a mostani feleségem. El akartam válni a mamától. Amikor közöltem vele a tervemet nagyon összevesztünk és hagytam, hogy idegesen kocsiba üljön és vezessen. Kirohantam utána az utcára. Szakadt az eső.... Amikor a sarokra ért nem figyelt vagy nem is tudom pontosan de oldalról belement egy olyan nagyobb kocsi. Mire a mentősök kiértek már nem élt. –mondta és már a sírás kerülgette.
-Ohh apa.... gyere ide! –mondtam majd átöleltem.
-Minden az én hibám volt. –mondta.
-Nem. Ez nem volt senki hibája. Csak én is túl gyorsan jöttem képbe. –mondtam. –Te is fiatal voltál és anya is. Még élni akartátok az életeteket ezért is távolodtatok el és akartál elválni. De anya az nagyon szeretett és nem akart elválni.
-Sajnálom az egészet. –szipogta.
-Semmi baj. Neked is nekem is nagyon hiányzik a mama. De a szívünkben örökre élni fog. –mondtam.
-Te vagy az egyetlen aki igazán megért. –mondta apa.
-Igen én én vagyok az egyetlen akit igazán szeretsz. –mosolyogtam. Aztán apa is elmosolyodott.
-Így van. –mondta mosolyogva.
-Szóval nem hagyjuk, hogy akárki csak úgy elválasszon minket. –mosolyogtam.
-Jól van kicsim. De most menjél zuhanyozni aztán alvás mert holnap menned kell suliba. –mondta.
-Igenis uram! –nevettem. Apa magához ölelt majd adott egy puszit az arcomra. Aztán felálltunk majd kiment. Én készülődni kezdtem a zuhanyzáshoz. Bementem majd elkezdtem zuhanyozni. Kész lettem majd kimentem és egyből bebújtam az ágyamba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése