~4.fejezet~

-Te nekem ne mondd meg mit csináljak vagy mit mondjak! –mondta majd odajött hozzám és direkt rám öntötte a pohár forró kávét. Apa éppen ekkor jött be a konyhába.
-Te mit csinálsz? Normális vagy? A forró kávét a lányomra öntöd! –mondta apa mérgesen.
-Ne aggódj apa. Nem történt semmi. Jól vagyok. –mondtam.
-De láttam mindent. –mondta majd a mostoha anyámra nézett.
-Ha azt mondja jól van akkor jól van. –mondta a mostoha anyám majd elment. Apa leült az egyik székre az étkezőben majd az ölébe húzott. Én elkezdtem sírni.
-Apa kérlek csinálj valamit! –mondtam.
-Jól van. Csak egy kis időt. –mondta.
-Mennyit? Kérlek apa minél hamarabb légy szíves. –mondtam.
-Jól van 1 hónap. –mondta.
-Na jó. Megcsináltam a kávédat. Idd meg amíg ki nem hűl. Én megyek lezuhanyzok és készülődök a suliba. –mondtam.
-Köszönöm Jungie. –mondta.
-Szívesen apa. –mondtam majd felálltam és felmentem a szobámba.