-Hát az van, hogy a ti igazgatótok az én nagybátyám. Mármint apunak az öcse. –mondtam.
-Aha.... értem. –mondta Suga. –Akkor lehet, hogy jobban megengedné?
-Nem hiszem Suga. –mondtam.
-Ti honnan ismeritek egymást? –kérdezte a nagybátyám, Wonie.
-Hyung emlékszik amikor a srácoknak meséltem az egyik osztálytársamról? –mondta Suga.
-Igen.... –bólogatott az igazgató.
-Nos, hát Jungie volt az. –mondta Suga.
-Tetszik neked a bátyám lánya? –kérdezte.
-Nem is kicsit. –mondta Suga.
-Basszus.... –mondta Wonie.
-Mi az valami baj van? –kérdeztem.
-Nincsen semmi csak most jutott eszembe, hogy olyan vagy, mint az anyád. –mondta.
-Mármint? –kérdeztem.
-Olyan szép, olyan kapós a férfiak körében. –mondta mosolyogva.
-Na ne már. Kérlek engedd meg. –kérleltem. –Nem fog csalódást okozni. Ígérem. Én magam gondoskodok erről.
-Alszok még rá egyet. Jó? Holnapra eldöntöm. –mondta.
-Köszönöm. –ugrottam a nyakába.
-De ez még nem azt jelenti. –mondta.
-Tudom mit jelent. –mosolyogtam majd adtam neki egy puszit. A srácok tovább próbáltak. Wonie leült mellém a padlóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése