~27.fejezet~

-Nos.... akkor gyere csak. –mosolyogtam majd magamhoz húztam. Elkezdtem hevesen csókolgatni.
-Kis rakoncátlan. –dünnyögte.
-Mielőtt még nagyon felizgatnánk egymást van óvszered? –kérdeztem.
-Ohh basszus.... nincs.... –mondta.
-Akkor sajnálom de ez most elmarad. –mondtam. –Menjél zuhanyozni. Aztán gyere aludni.
-Kérhetek egy törölközőt? –kérdezte.
-A fürdőbe van. Bent van egy nagy szekrény ha azt kinyitod akkor úgy pont szem magasságra vannak a törölközők. –mondtam miközben megágyaltam. Suga elment zuhanyozni. Én pedig bebújtam az ágyba. Amíg Suga be nem bújt mellém addig nem is tudtam elaludni. Amikor kész lett jött is az ágyamba. Hozzá bújtam majd a fejemet a mellkasára tettem és hamar el is aludtam. Másnap reggel arra keltem, hogy csengetnek. De valaki már ki is nyitotta az ajtót. Kikeltem az ágyból és láttam, hogy Suga nincsen mellettem. Azt hittem ezt az egészet csak álmodtam de nem. Suga telefonja ott volt az éjjeli szerkényen a ruhái pedig szétdobálva a földön ahogy este hagytuk. Felvettem a köntösömet majd lementem, hogy megnézzem ki is csengetett. Az ajtóba láttam Sugat, Tiffanyt a húgomat és Chang-Mint a bátyámat.
-Jungie.... Ők kicsodák? –kérdezte értetlenül Suga.
-Suga.... Ő Tiffany a féltestvérem aki tudod a Kpop fan. Ő pedig Chang-Min a mostoha bátyám.... De miért vagytok? Bőrönddel? –kérdeztem.
-1 hete anya elküldött minket otthonról. Csak mert elmondtuk neki, hogy nagyon bunkó veled. –mondta Tiffany.
-És eddig hol voltatok? –kérdeztem.
-Nem akartunk a történtek után még titeket zavarni. Volt egy kis pénzünk így megszálltunk egy szállodába. De onnan már kitettek minket. –mondta Chang-Min.
-Basszus.... Az a nő hülye. Már bocsi, hogy ezt mondtam de akkor is. –mondtam.
-Igazad van Jungie. Nagyon hülye. –mondta Tiffany.
-Figyeljetek! Gyertek be, pakoljatok le nyugodtan ha aludni akartok akkor menjetek fel a régi szobátokba. Én pedig majd apával megbeszélem. –mondtam.
-Apukád elment. –mondta Suga.
-Hova? –kérdeztem.
-Nem tudom. Azt nem mondta, hogy hova megy. –mondta Suga.
-Jól van. Köszi Suga, hogy szóltál. –mondtam majd megcsókoltam.
Chang-Min és Tiffany lepakoltak majd felmentek a szobájukba. Suga leült a nappaliba. Odamentem hozzá majd az ölébe ültem. Átkaroltam a nyakát majd megcsókoltam.
-Szeretlek! –mondtam.
-Szeretlek! –mondta mosolyogva.
-Kérsz reggelit? –kérdeztem.
-Úgy érted ebédet? –vigyorgott. Ránéztem az órára és már fél 1 volt.
-Igen úgy értem. –mosolyogtam.
-Akkor igen kérek. Segítsek? –kérdezte.
-Nekem mindegy. –mondtam. Bementünk a konyhába és elkezdtünk valami ebédet összehozni. Sikeresen gombás spagettit csináltunk. Megkajáltunk majd felmentünk a szobámba. Suga lefeküdt az ágyra. Én becsuktam az ajtót aztán odamentem hozzá és rámásztam. Elkezdtem csókolgatni kulcscsontját amit elégedett sóhajtozásokkal nyugtázott.

~26.fejezet~

Így hát Suga haza kísért. Útközben vettünk apának ajándékot. Megvettem neki azt az arany karórát amit még régebben néztem ki. Szerencsémre még mindig ott volt a kirakatban mintha csak engem várt volna. Aztán hazaértünk. Hajnali 1 órára értünk haza. Felvonszoltam magam az emeletre aztán be a szobámba. Amint beértem a szobámba egyből lefeküdtem az ágyra. Suga is feljött. Előtte bezárta a bejárati ajtót majd feljött ő is. Becsukta a szobám ajtaját majd lefeküdt mellém az ágyra. Aztán hirtelen feltámaszkodott. Rám nézett majd elmosolyodott.
-Mit akarsz? –kérdeztem.
-Segítek levetkőzni. –mosolygott. Levette a cipőmet majd felhúzott. Felálltam majd levettem Suga felsőjét. Nemes egyszerűséggel levette rólam a ruhámat. Elkezdte csókolgatni ajkaimat majd tovább a nyakamra. Itt egy kicsit megszívta majd puszikkal halmozta el.
-Ahh.... Suga.... –mondtam.
-Igen? –kérdezte.
-Aludnunk kell. –mondtam.
-Miért is? –kérdezte.
-Holnap próbára kell menned. –mondtam.
-Délutánra kell mennem. –mondta.
-Komolyan? –kérdeztem.
-Aha. –mosolygott.

~25.fejezet~

-Kösz. –mosolygott Suga.
-De én most megyek is. Nem akarok zavarni. Meg amúgy is venni akarok apukámnak valami ajándékot. –mondtam miközben felálltam.
-Miért mi lesz neki? –kérdezte Suga miközben ő is felállt és odalépett mellém.
-Ej Suga.... nem tudod mi lesz holnap az apósodnak? –vigyorgott V.
-Egyébként születésnapja lesz. Megakarom lepni valami kis aprósággal. –mondtam.
-Mit veszel neki? –kérdezte Rap Monster.
-Hát én egy arany órára gondoltam meg egy régi családi képet amin még anya is rajta van. –mondtam.
-Ez nagyon rendes Jungie. –mondta Suga.
-Először csak a képre gondoltam. Mert ugyebár 1 hét múlva lesz anyának az évfordulója és tudom, hogy mekkora ajándék ez apának. –mondtam.
-Miért mi lett az anyukáddal? –kérdezte J-Hope.
-Meghalt még 2 éves koromban. –mondtam. –Apa újra megházasodott egy hárpiával. De már beadták a válópert.
-Miért? –kérdezték egyszerre.
-Azért mert a mostoha anyja sosem hagyta békén Jungiet. –válaszolt Suga.
-Köszönöm. –bújtam oda hozzá.
-Itthon alszol? –kérdezte Rap Monster.
-Nem tudom. Attól függ Jungie mennyire tart magánál. –mosolygott Suga majd rám nézett.
-Nem foglak visszaengedni. Túl késő lenne már. –mosolyogtam. Suga odahajolt hozzám majd lassan és szenvedélyesen megcsókolt.

~24.fejezet~

-De Jungie te most úgy vagy itt, mint Suga haverja vagy, mint barátnője? –kérdezte J-Hope.
-Ezt nem tudom. Inkább Sugat kérdezzétek mert ő hozott ide. –mosolyogtam.
-Suga? –néztek rá a srácok plusz én.
-Hát én szeretném ha a barátnőm lennél. Mert ugyebár mondtad, hogy szeretsz meg én is szeretlek és így erre gondoltam. Csak az igazgató.... –mondta.
-Mi van vele? –kérdeztem.
-Nem hiszem, hogy megengedné. –fejezte be Rap Monster.
-Majd holnap megyek veletek a próbátokra és majd megnézem ki az igazgató. –mondtam.
-Mármint, hogy ismered-e? –kérdezte JungKook.
-Aha. –mondtam.
-Vannak olyan gazdagabb ismerőseid? –kérdezte Jin.
-Igen vannak pénzes ismerőseim. Inkább apa miatt. Mivel az apám színész meg elég pénzes családból származik ő is és a öcse is. Így hát én is annak számítok. –mondtam.
-Áááá..... Már jó csajt fogtál ki Suga. –vigyorgott Jimin.

~23.fejezet~

A ruhám és a cipőm + a kiegészítőim!

Becsuktam az ajtót majd Suga elé álltam. Megráztam a fejemet majd megfogtam a kezét és felrohantam vele a szobámba. Becsuktam az ajtót majd odasiettem hozzá.
-Suga.... –mosolyogtam majd a nyakába ugrottam. A lábammal átfogtam a derekát és így kapaszkodtam. Elkezdtem hevesen csókolni ajkait. –Szeretlek!
-Jungie.... Ezt a szót vártam tőled már egy jó ideje. –mondta majd megcsókolt.
-Várj! Felveszek valami ruhát aztán mindegy hova viszel csak te legyél ott. –mosolyogtam.
-Akkor már tudom is, hogy hova viszlek. –vigyorgott.
-Felőlem. –mosolyogtam. Felvettem egy fekete ruhát egy fekete-arany platformos cipővel. Aztán egy aranykarkötőt végül el is indultunk.
-Egyébként nagyon csinos vagy. –szólalt meg. –Olyan elegáns ez a ruha és csodálkozom, hogy nem fázol.
-Köszönöm. Hát figyelj Suga nekem csak ilyen ruháim vannak. Ne felejtsd el, hogy apuci kedvence vagyok. –mosolyogtam. Suga elvezetett valahova. Fogalmam sincs, hogy hova vitt. Egy bérházhoz értünk majd felmentünk és csak úgy simán bementünk. Aztán a végén kiderült, hogy Suga a BTS házába hozott. Mindenki bemutatkozott és mindegyik srácon meglepődtem. Mindenkibe volt egy olyan kis rész ami nekem nagyon tetszett. (Ez alatt nem kell semmi rosszra gondolni.) Az nap este nem aludtam valami sokat. Egész este a srácokkal beszélgettem.

~22.fejezet~

Egyszer csak éreztem, hogy valaki körbe fogja a derekamat. Megfordultam és Suga volt az. Arcába néztem és aggodalmat láttam gyönyörű szemeiben.
-Ne is kérdezd. Jól vagyok. –mondtam.
-Nem úgy látszik. –mondta majd szorosan magához ölelt. Bementünk az épületbe. –Nem akarlak szomorúnak látni.
-Ez nem akarat kérdése Suga.... –mondtam.
-Mi lenne ha este elmennénk valahova? Úgy is péntek van. –mosolygott.
-Jó ötlet de én apával leszek. –mondtam.
-Ohh.... akkor nem mondtam semmit. –mondta majd becsengetett.
-Menjünk órára. –mondtam. Felmentünk a terembe majd elkezdődött az óra. Ma csak 4x60 perc volt az óránk. Közben úgy 5-10 perces szünetek. Sugaval nagyon keveset beszéltünk ma. Valahogy nem találtuk meg azt a témát ami mindkettőnket lekötné. Mostanában egyre többet gondolok Sugara és egyre többet gondolkodom az iránta érzett érzelmeimen. Most már 100%-ra tudom, hogy szeretem. Szerelmes vagyok Sugaba! Vége lett az utolsó órámnak is. Aztán haza indultam. Megtanultam majd elmentem zuhanyozni. Kész lettem majd lementem a nappaliba. Apa a kanapén ült és tévét nézett.
-Apa kérhetek egy kis pénz? –kérdeztem.
-Miért? –kérdezte.
-Azt nem mondom el. –mosolyogtam.
-Mennyi kell? –kérdezte.
-Adjál valamennyit. –mondtam. Apa adott egy kis pénzt majd felrohantam a szobámba majd eltettem. Amikor lementem azt vettem észre, hogy apa az ajtóban áll és valakivel beszélget. –Apa kivel beszélsz?
-Kincsem szerintem ez a fiatal ember téged keres. –mondta majd Suga lépett be a házba.
-Suga.... Te mit keresel itt? –kérdeztem.
-Csak szeretnék elmenni veled valahova. –mondta mosolyogva.
-De a suliban is elmondtam, hogy most apával leszek szóval nem jó a ma este. –mondtam.
-Nyugodtan mehetsz. Én úgy is aludni készültem mert nagyon álmos vagyok. –mondta apa.
-De nem baj? –kérdeztem.
-Miért lenne baj?Majd máskor bepótoljuk. –mondta apa miközben fel felé ment a szobájába.

~21.fejezet~

A mostoha anyám elment pakolni a tesóimmal együtt. Viszont őket sajnálom. Tényleg tök normálisak voltak. Igaz néha a mostoha tesóm benyitott rám zuhanyzás közben de attól még tökre rendes. Nem csinált semmit erre fel el kell mennie. Aztán csengettek. Apa kinyitotta az ajtót és az egyetemről jött az igazgató. Bejött majd elkezdett kérdezősködni miért is nem voltam suliba. Apa mindent elmondott. Az igazgató megértette és csak annyit mondott, hogy próbáljak meg minél hamarabb bepótolni a hiányosságaimat. Aztán végre mehettem suliba. Reggel felkeltem majd megcsináltam a reggelimet és a tízóraimat majd elkezdtem készülődni. Megkajcsiztam majd elpakoltam a táskába és apa elvitt a suliba. Kiszálltam majd elköszöntem tőle. Bementem a terembe majd mindenki rám nézett. MinJun, Myoung Jae és Jae Hyun egyből odajöttek hozzám. Suga pedig csak ott ült a helyén és nézett.
-Jungie.... jól vagy? –kérdezték egyszerre.
-Ilyen szarul nézek ki? –kérdeztem.
-Nem. Jól nézel ki, mint mindig. Viszont tudunk mindent. –mondta MinJun.
-Szuper.... –mondtam majd a helyemre mentem. Kipakoltam majd leültem. Ránéztem Sugara majd előre fordultam és a fejemet összefont kezemre tettem.
-Mi van apuddal? –kérdezte Myoung Jae.
-Végre elválnak. –mondtam.
-Na végre egy jó hír. –mondta Jae Hyun.

-De te miért nem örülsz neki? Ezt akartad már egy jó ideje nem? –kérdezte MinJun.
-De.... –mondtam.
-Csak? –kérdezték.
-Apa most olyan szomorú és boldogtalan. Nekem meg úgy fáj, hogy így látom. –mondtam.
-Te is boldogtalan vagy egy jó ideje. –mondta Jae Hyun.
-De akkor is.... –mondtam szomorúan.
-Apukádnak az a nagy boldogság ha téged boldognak lát. –szólalt meg Suga. Ránéztem majd ő is rám nézett. Elvesztem gyönyörű szemeiben.
-Most hagyjatok magamra. –mondtam majd felálltam a padomtól és kimentem a teremből. Kirohantam az udvarra és azt vettem észre, hogy esik a hó. November közepe van és gyönyörűen esik a hó. Ez mind szép és jó csak elkezdtem fázni viszont nem akartam bemenni az épületbe.

~20.fejezet~

Innentől kezdve tiszta terrorban éltem. Az a hárpia elvette a telefonomat és a laptopomat, plusz még szobafogságot kaptam a semmiért. Ennyit arról, hogy jó lesz hozzám. A napok egyre gyorsabban teltek. Még suliba se engedett. Már vagy 2 hónapja nem mentem suliba és már küldték az értesítőt, hogy ha nem megyek akkor kirúgnak. Nem tudtam senkivel sem beszélni. Körülbelül olyan volt mintha elnyelt volna a föld. Senki se tudott rólam semmit. Még apuval sem tudtam beszélni. Na de már csak 3 hónap és születésnapom. De előtte még 1 hónap és végre tudok apával beszélni. Úgy hiányzik! Mostanába egyre többet sírok miatta. Minek kellett újra megházasodnia?.... Aztán egyre jobban teltek a napok, a hetek és már újab 1 hónap telt el. Apa egyszer csak haza jött. Az a hárpia azt hazudta neki, hogy én zárkóztam be a szobámba és már egy jó ideje nem mentem suliba. Be akart jönni a szobámba de nem tudott mert ugyebár be volt zárva az ajtó és annál a hárpiánal volt a kulcs és nem nálam. Fel akart hívni de a telefonom a mostoha anyám zsebébe csörrent meg. Ekkor kiderült minden. Apa elkérte tőle a telefonomat meg a kulcsot is kinyitotta az ajtót. Én egyből a nyakába ugrottam és elkezdtem sírni.

Apu!!

-Hagyjuk már! Megjátszik mindent. –mondta a hárpia.
-Akkor miért volt bezárva az ajtaja a kulcs pedig nálad volt. Miért volt nálad a lányom telefonja? –kérdezte apa idegesen.
-Nekem adta. –hazudott.
-Mi? Soha az életbe nem adnám neked a cuccaimat. Inkább valamelyik csövesnek adom oda, mint, hogy neked te hárpia. Lásd be, hogy semmi keresni valód apa mellett. És még te mondod magad kedves asszonynak? –kérdeztem. –Takarodj a házunkból. Soha többé nem akarlak apával meglátni.
-Az apád úgy se akar elveszíteni. Mert tudja, hogy nem lenne aki főzne meg mosna. –mondta.
-Képzeld egy valamire jó volt, hogy bezártál a szobámba. Megtanultam pár receptet amit nem is olyan nehéz elkészíteni. Mosni meg könnyű lesz. –mondtam.
-Na arra befizetek. –nevetett.
-Vagy ha kell akkor együtt takarítunk. –mondta apa. –Nem kellesz nekem. Alig várom, hogy elváljunk és megszabaduljak tőled. A fiadat és a lányunkat még kedvelem szóval ők itt maradhatnak de te nem lehetsz itt!
-Ezt még nagyon meg fogjátok bánni. –mondta.
-Mehetsz pakolni. Még ma el kell vinned a cuccaidat. –mondtam.

~19.fejezet~

Miután mindenki elment a házból Suga és közöttem nagy csend lett. Egyikőnk sem szólalt meg. Aztán Suga felállt és az ajtó felé vette az irányt. Én is felálltam majd utána mentem megfogtam a kezét majd magam felé fordítottam.
-Figyelj Suga! Nagyon sajnálom nem akartalak meg.... –mondtam majd Suga megcsókolt. Ez sokkal szenvedélyesebb volt, mint az előző. Csókunk közben Suga átdugta nyelvét ajkaim között.
-Jungie.... Én.... úgy érzem, hogy szeretlek. Tudom még csak tegnap ismertelek meg de olyan aranyos voltál meg ilyesmi ami úgy megfogott engem. –mondta.
-Suga.... –mosolyogtam. –Én is ugyan ezt érzem.
-Komolyan? –kérdezte mosolyogva.
-Igen. –bólogattam. Suga szorosan magához ölelt majd adott egy puszit ajkamra. –Egyébként kérsz valami reggelit?
-Ha nem gond, hogy itt reggelizek akkor igen kérek. –mosolygott. Lementünk a konyhába majd csináltam magunknak egy-egy pohár teát és szendvicset. Aztán Suganak el kellett mennie próbára. Ezek után 1 óra hosszáig egyedül voltam. Végül haza jöttek a tesóim és az anyám.

~18.fejezet~

-Tegnap jó volt, hogy a barátnőm voltál. Még ha csak pár percre is. –mosolygott.
-Nagyon kedves tőled, hogy segítettél nekem. –mondtam.
-Te is segítettél nekem amikor a suliban voltunk. –mondta majd egy kicsit közelebb hajolt hozzám.
-Ohh tényleg. Még jó, hogy eszembe jutattad. –mosolyogtam.
-Miért pont engem választanál? –kérdezte mosolyogva.
-Mert olyan kis aranyos vagy és megértő. Olyan pont jó srác. –mondtam majd én is egy kicsit odahajoltam hozzá. Már csak pár milliméter volt ajkaink között.
-Olyan szép vagy. –mondta majd a fülem mögé sepert egy hajtincset.
-Köszönöm. –mosolyodtam el. Suga vett egy mély levegőt majd lassan ajkait ajkaimhoz érintette. A kezemet nyaka köré fontam. Ő pedig a derekamat fogta. Egy ideig így csókolóztunk aztán valaki benyitott.
-Zavarok? –kérdezte.
-Apa.... –mondtam majd Sugara néztem. –Nem. Gyere csak nyugodtan.
-Csak annyit szeretnék mondani, hogy el kell utaznom. –mondta.
-Már megint? –kérdeztem.
-Igen. Nagyon sajnálom. De tegnap este megbeszéltük az anyáddal, hogy jól fog viselkedni de csak akkor ha te is jó kislány leszel. –mondta.
-De apa.... Ez volt a múltkor is. Jól fog viselkedni.... majdnem kitett a házból. Egyébként mikor indulsz? Meddig nem leszel itthon? –kérdeztem.
-Most kell indulnom. 3 hónapig nem leszek itthon. –mondta.
-Miért ilyen sok? –kérdeztem.
-Nem 1 filmet forgatunk hanem többet. –mondta.
-Na jó.... –húztam el a számat. –De majd hozol nekem valami kis apróságot?
-Persze, hogy hozok. –mosolygott. –De ha valami van akkor nyugodtan hívj fel. Az idő eltolódással ne foglalkozz. Meg szerintem a barátod is veled lesz.
-Papa.... Ő nem a barátom. –vörösödtem el.
-Hát amikor benyitottam nem úgy láttam. –mosolygott apa.
-Apa ne célozgass semmire. –mosolyogtam majd magamhoz öleltem. –Hiányozni fogsz!
-Te is kicsim! –mondta majd elengedett aztán kiment a szobából. Mindenki kikísérte a repülő térre kivéve én.

~17.fejezet~

Amikor haza értünk senki sem volt otthon. Felmentünk a szobámba majd egyből elmentem zuhanyozni. Suga megvárt addig körbenézett a szobámba. Amikor kész lettem bementem a szobámba és azt vettem észre, hogy Suga elaludt. Nem akartam felkelteni így betakartam majd bebújtam mellé az ágyamba és én is elaludtam. Reggel arra keltünk fel, hogy a mostoha anyám elkezd rikácsolni mikor meglátta Sugat mellettem az ágyba.
-Az a srác, hogy került ide? Hol voltál este? Miért hoztad fel ezt a srácot a szobádba? –kérdezte. Apa felrohant a szobámba.
-Kislányom ki ez a srác? –kérdezte apa.
-Apa nem történt semmi. Van rajtunk ruha. Nem csináltunk semmit csak aludtunk. Nem értem miért kell ennyire eltúlozni ennyit. –mondtam majd kikeltem az ágyból. Aztán jött a húgom.
-Jungie.... Ez ő? –kérdezte izgatottan.
-Igen Suga a BTSből. Itt van támadd le. De azért csak finoman. –kacsintottam. Aztán bementem a fürdőbe. Apa utánam jött és elkezdett faggatni. De én elmondtam neki mindent ami történt. Ő megértette majd kiment én pedig elkezdtem készülődni. Amikor már a hajamat fogtam össze rájöttem, hogy ma nincsen suli. Kimentem majd visszaestem az ágyba.
-Nem készülődsz? –kérdezte Suga.
-Nincsen ma suli. –mondtam. Felálltam majd elkezdtem vetkőzni.
-Öm.... Jungie. Én is itt vagyok. –mondta.
-Nem vagyok szégyellős. De akkor bemegyek a fürdőbe. –mondtam.
-Ja jó. Csak azt hittem, hogy szégyellős vagy. –mondta.
-Nem, nem vagyok az. –mondtam majd levettem a szoknyát aztán a felsőt. Visszaöltöztem pizsamába. A melltartó rajtam maradt de azt nem veszem le.
-Tényleg szép volt az anyukád. –mondta Suga.
-Ja a képet nézed. Igen. Szerintem is szép volt. –mondtam majd mellé álltam. Az államat a vállára tettem.
-Most pedig te vagy ilyen szép. –mondta mosolyogva.
-Ohh azért ennyire nem. –mondtam.
-Szerintem meg de. Tény, hogy anyukád is nagyon szép volt de te szebb vagy. –mosolygott. –Ne okozz apukádnak csalódást. Csak te maradtál neki.
-Nem fogok emiatt ne aggódj. –mosolyogtam.

~16.fejezet~

Hazafelé a hosszabb úton mentem. Egyszer csak úgy 6 srác tűnt fel előttem. Én csak tök nyugisan elmentem mellettük. Erre fel ők elkezdtek nekem beszólogatni majd utánam jöttek. Körbe fogtak alig tudtam menni valamerre.
-Hé cica van gazdád? –kérdezte az egyik.
-Remélem nincs mert simán elfogadnálak. –mondta a másik.
-Héé skacok lehet menni. Ő az enyém. –mondta a legmagasabb srác.
-Szivi ki tetszik jobban ő vagy én? –kérdezte az alacsony.
-Kérlek hagyatok. Csak szeretnék haza menni. –mondtam.
-Haza kísérünk. –mondták egyszerre.
-Nem kell. Haza találok egyedül is. –mondtam.
-Srácok tipli van. –szólalt meg egy ismerős hang.
-Suga.... –mondtam. Odajött hozzám majd magához ölelt.
-Ki vagy te? –kérdezte az egyik.
-A pasija vagyok. Szóval lehet menni. Minek kifogni az ártatlan csajokat.... –sóhajtott Suga.
-Egyébként nagyon szép barátnőd van. –mondták.
-Tudom. Azért is szeretem. –mondta Suga mosolyogva. –Jól vagy kicsim? Minden rendben van? Csináltak veled valamit?
-Jól vagyok. Nem csináltak semmit. De menjünk haza. Már otthon akarok lenni. –mondtam majd a mellkasába temettem az arcomat.
-Jól van. Nincsen semmi baj. Nem kellett volna hagynom, hogy egyedül menjél haza. Gyere menjünk. –mondta majd elindultunk. Suga rám adta a kabátját és még mindig magához ölelt. Olyan jó érzés volt ilyen közel lenni hozzá.

~15.fejezet~

~Suga szemszög~
Elindultam az ügynökséghez. Rap Monster már többször is hívott, hogy hol vagyok már mert ők már a táncteremben vannak. Próbáltam sietni de mindig Jungie járt a fejembe és többször visszafordultam, hogy utána menjek. Ha nem érek oda időben a táncterembe akkor Rap Monster nagyon le fog szidni. De Dong Hoon mire fel mondta, hogy „Remélem épségben hazaérsz Jungie.”? Nem kellett volna hagynom, hogy egyedül menjen haza. Úgy negyed óra késéssel odaértem az ügynökséghez. Felrohantam a tánctermekhez. Bementem az egyikbe de a GLAM próbált. Amikor beléptem a csajok olyan furán néztek rám. Nem úgy, mint „ez mit keres itt” nézéssel, hanem olyan zavarba ejtően. Egy kicsit zavarba is jöttem. Gyorsan kimentem a táncteremből és rohantam a másik lehetséges helyiséghez. A srácok ott voltak. Gyorsan ledobtam a cuccomat majd odamentem hozzájuk.
-Bocsesz a késésért csak hirtelen nem tudtam merre kell jönni. –hazudtam.
-Suga az igazat. –szólalt meg Jin. A többiek elkezdtek mosolyogni majd körém ültek. Mintha azt várnák, hogy mondjak valamit.
-Próbálhatunk! Itt vagyok. –mondtam.
-Ne keress kibújót. Miért késtél? –kacsintott Jimin.
-Nem tudtam merre kell jönni. –hazudtam.
-Csaj van a dologban. –állt fel J-Hope majd átkarolta a vállamat. –Milyen csaj? Szép? Énekes?
-Szép csaj. Fúúú.... nagyon is szép. Nem énekes hanem az egyik osztálytársam. Tök jó fej. –mondtam el az igazat.
-Áááh.... Tudtam. Mesélj! Pénzes? Vagy nem? –faggatott Jin.
-Pénzes ha jól tudom. –mondtam.
-Az ilyen csajok csak kihasználnának téged. –mondta Rap Monster. –Könnyen befolyásolható vagy Suga.
-De ő biztosan nem használna ki. –mondtam.
-Hogy hívják? –kérdezte JungKook és V egyszerre.
-Jung Chae Rin de neve változtatott és Lee Chae Rin. –mondtam.
-Fiúk! Kiről van szó? –kérdezte Hyung.
-Csak Suga mesél az egyik csaj osztálytársáról. –mondta Rap Monster.
-Ohh igen? Remélem meg vagy elégedve az egyetemmel. –mondta Hyung.
-Igen. Nagyon jó suli. Már most szeretem. –mosolyogtam. Aztán elkezdtünk próbálni. Végül elindultunk haza. Én egy kicsit más felé vettem az irányt. A távolban megpillantottam úgy 6 srácot, hogy egy csajt megállítanak és alig engedik el. Egy kicsit közelebb mentem majd láttam, hogy az a csaj Jungie.

~14.fejezet~

-Én pedig pont a szerinted „rikácsoló” akárkiket szeretem. Te nézz már magadra Dong Hoon. Nem bírod felfogni, hogy kettőnkkel soha nem lesz semmi? –mondtam.
-Akkor válasz. Ez a rikácsoló akárki vagy én? –kérdezte Dong Hoon.
-Miért állítasz választás elé? –kérdeztem vissza.
-Ő vagy én? –kérdezte Dong Hoon.
-Dong Hoon.... Te nagy képű vagy ennek fejébe még egoista is. Nem is kis mértékben. Ha tényleg azt szeretnéd, hogy összejöjjek veled akkor már régen megváltoztál volna. Inkább hívd el a bálba Junaht. Ő szívesen elmenne veled. –mondtam. –Én egyébként sem akartam elmenni.
-De kérlek Jungie. Megváltozok ígérem. –mondta.
-Dong Hoon. Az előbb mondtad, hogy válasszak igaz? –kérdeztem.
-Igen. –mondta.
-Sajnálom. –mondtam majd odamentem hozzá és átöleltem. –De ha kettőtök közül kellene választanom akkor inkább.... Sugat választanám.
-Ezt még nagyon megfogod bánni. –mondta Dong Hoon miközben Sugara nézett. –Remélem épségben haza érsz Jungie.
-Jungie.... haza kísérlek. –mondta Suga.
-Nem kell. –mondtam. –Majd felhívlak ha haza értem.
-Jól van. De vigyázz magadra! –mondta majd váratlanul magához ölelt.
-Jó. Te is. –mondtam majd felvettem az egyen zakómat és elindultam.

~13.fejezet~

~Suga szemszög~
Jungie nagyon rendes csaj. Egy kicsit túl kedves. De nálam ez sose baj. Ez életem legcsodálatosabb 1. napja. Reggel nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz a napom. Boldog vagyok a suli miatt. Ma este a srácokkal próbálunk. Tuti mesélek nekik Jungieról. Milyen rendes, milyen kedves és milyen szép. Vajon akkor is ilyen lenne ha együtt lennénk? De jó lenne vele elmenni arra a nagyon emlegetett bálra.... Mi van veled Suga? Ábrándozol? Te normális vagy? Ő csak egy csaj. Ugyan olyan, mint a többi csaj. Vagy még sem.... Ő olyan más. Olyan nyílt mégis olyan zárkózott. Olyan hülyének tetteti magát de nem az. Nagyon is okos. Én olyan hülye vagyok. Minden órán a szemem sarkából nézem. Csodálkozom, hogy még nem néztek hülyének ezért. Kicsengetett. Basszus.... Végig ábrándoztam az egész órát. Szerelmes vagyok Jungieba? Nem.... Az nem lehet. Énekes vagyok és az akarok lenni egy jó ideig. Egyszer csak mindenki kiment a teremből. Már haza felé készültem de Dong Hoon bejött. Csak ketten voltunk bent. Odajött hozzám.
-Na ide figyelj! Jobban tennéd ha leszállnál Jungieról. Ő az én csajom. Velem fog eljönni a bálba. Te még álmodni se álmodj róla. Csak nézz magadra. Csak egy kis rikácsoló akárki vagy. –mondta Dong Hoon majd felemelte a kezét. Ez megakar ütni?

~12.fejezet~

-Egyébként nem csodálom, hogy ilyen kis kapós vagy a srácok körében. –mondta mosolyogva.
-Miért? –kérdeztem.
-Azért mert kedves, szép, aranyos, segítőkész vagy. –mondta mosolyogva.
-Jaj ne mondj már ilyeneket. –mondtam majd eltakartam egyre jobban vörösödő arcomat.
-Miért? –kérdezte.
-Mert már olyan vörös vagyok, mint egy rák. –mondtam.
-Nem baj. Ez aranyos. –mosolygott.
-Suga.... Te most flörtölsz velem? –kérdeztem.
-Lehet igen, lehet nem. –mosolygott.
-Most melyik? –kérdeztem.
-Az egyik a kettő közül. –vigyorgott.
-Jajj Suga.... Te lefárasztasz agyilag. –mosolyogtam. Aztán el is telt az óra. Úr isten végig beszéltük az órát. Kimentünk a teremből majd a saját termünkbe vettük az irányt. Leültünk a helyünkre majd be is csengetett. Mindegyik óra olyan gyorsan telt el. Jó Suga közelében lenni. Olyan boldog vagyok vele. Érzem, hogy nagyon jó barátom lesz.

~11.fejezet~

-Miért most kezdted el az egyetemet? –kérdeztem. –Most költöztetek ide?
-Nem. Ideiglenesen be kellett fejeznem az egyetemet mert gyakornoki időre mentem. Most pedig visszajöttem. –mondta mosolyogva.
-Mikor lettél énekes? –kérdeztem.
-Június 10én debütáltunk a csapattal, a Bangtan Boys-zal. –mondta.
-És szeretsz énekes lenni? –kérdeztem.
-Nagyon. Minden annyira tetszik. –mosolygott. –Egyébként miért piros a kezed?
-Ja ez? Csak egy kis baleset. –mondtam.
-Milyen baleset? –kérdezte.
-Reggel a mostoha anyám direkt rám öntötte a kávéját. Ugyebár tudni kell a mostoha anyám utál. –mondtam.
-Úr isten. De jól vagy? –kérdezte aggódva. Hirtelen megfogta a kezemet.
-Ömm.... Igen jól vagyok. –mondtam. Fülig vörösödtem amiért megfogta a kezemet.
-Elnézést. –mondta majd elengedte a kezemet.
-Semmi baj. –mondtam.
-Mi történt az igazi anyukáddal? Elhagyott téged? –kérdezte.
-Jó is lenne. Meghalt. –mondtam.
-Ohh Sajnálom. Miben? –kérdezte.
-Autó baleset. Még csak 2 éves voltam. A papa aztán 1 év múlva megházasodott. Így lett egy mostoha testvérem aki srác. Az idő múlásával pedig lett egy fél testvérem. Ő pedig egy csaj. Imádja a Kpopot szóval téged biztosan jól ismer. –mosolyogtam.
-Ohh akkor nálam már nyerő a húgod. –mosolygott.
-Ohh de jó. –mondtam.
-Biztosan szép volt az anyukád. –mondta.
-Igen, szép volt. De ez most, hogy jött ide? –kérdeztem.
-Csak így néztelek téged és olyan szép vagy. –mondta.
-Köszönöm. –mosolyogtam.