~11.fejezet~

-Miért most kezdted el az egyetemet? –kérdeztem. –Most költöztetek ide?
-Nem. Ideiglenesen be kellett fejeznem az egyetemet mert gyakornoki időre mentem. Most pedig visszajöttem. –mondta mosolyogva.
-Mikor lettél énekes? –kérdeztem.
-Június 10én debütáltunk a csapattal, a Bangtan Boys-zal. –mondta.
-És szeretsz énekes lenni? –kérdeztem.
-Nagyon. Minden annyira tetszik. –mosolygott. –Egyébként miért piros a kezed?
-Ja ez? Csak egy kis baleset. –mondtam.
-Milyen baleset? –kérdezte.
-Reggel a mostoha anyám direkt rám öntötte a kávéját. Ugyebár tudni kell a mostoha anyám utál. –mondtam.
-Úr isten. De jól vagy? –kérdezte aggódva. Hirtelen megfogta a kezemet.
-Ömm.... Igen jól vagyok. –mondtam. Fülig vörösödtem amiért megfogta a kezemet.
-Elnézést. –mondta majd elengedte a kezemet.
-Semmi baj. –mondtam.
-Mi történt az igazi anyukáddal? Elhagyott téged? –kérdezte.
-Jó is lenne. Meghalt. –mondtam.
-Ohh Sajnálom. Miben? –kérdezte.
-Autó baleset. Még csak 2 éves voltam. A papa aztán 1 év múlva megházasodott. Így lett egy mostoha testvérem aki srác. Az idő múlásával pedig lett egy fél testvérem. Ő pedig egy csaj. Imádja a Kpopot szóval téged biztosan jól ismer. –mosolyogtam.
-Ohh akkor nálam már nyerő a húgod. –mosolygott.
-Ohh de jó. –mondtam.
-Biztosan szép volt az anyukád. –mondta.
-Igen, szép volt. De ez most, hogy jött ide? –kérdeztem.
-Csak így néztelek téged és olyan szép vagy. –mondta.
-Köszönöm. –mosolyogtam.