~21.fejezet~

A mostoha anyám elment pakolni a tesóimmal együtt. Viszont őket sajnálom. Tényleg tök normálisak voltak. Igaz néha a mostoha tesóm benyitott rám zuhanyzás közben de attól még tökre rendes. Nem csinált semmit erre fel el kell mennie. Aztán csengettek. Apa kinyitotta az ajtót és az egyetemről jött az igazgató. Bejött majd elkezdett kérdezősködni miért is nem voltam suliba. Apa mindent elmondott. Az igazgató megértette és csak annyit mondott, hogy próbáljak meg minél hamarabb bepótolni a hiányosságaimat. Aztán végre mehettem suliba. Reggel felkeltem majd megcsináltam a reggelimet és a tízóraimat majd elkezdtem készülődni. Megkajcsiztam majd elpakoltam a táskába és apa elvitt a suliba. Kiszálltam majd elköszöntem tőle. Bementem a terembe majd mindenki rám nézett. MinJun, Myoung Jae és Jae Hyun egyből odajöttek hozzám. Suga pedig csak ott ült a helyén és nézett.
-Jungie.... jól vagy? –kérdezték egyszerre.
-Ilyen szarul nézek ki? –kérdeztem.
-Nem. Jól nézel ki, mint mindig. Viszont tudunk mindent. –mondta MinJun.
-Szuper.... –mondtam majd a helyemre mentem. Kipakoltam majd leültem. Ránéztem Sugara majd előre fordultam és a fejemet összefont kezemre tettem.
-Mi van apuddal? –kérdezte Myoung Jae.
-Végre elválnak. –mondtam.
-Na végre egy jó hír. –mondta Jae Hyun.

-De te miért nem örülsz neki? Ezt akartad már egy jó ideje nem? –kérdezte MinJun.
-De.... –mondtam.
-Csak? –kérdezték.
-Apa most olyan szomorú és boldogtalan. Nekem meg úgy fáj, hogy így látom. –mondtam.
-Te is boldogtalan vagy egy jó ideje. –mondta Jae Hyun.
-De akkor is.... –mondtam szomorúan.
-Apukádnak az a nagy boldogság ha téged boldognak lát. –szólalt meg Suga. Ránéztem majd ő is rám nézett. Elvesztem gyönyörű szemeiben.
-Most hagyjatok magamra. –mondtam majd felálltam a padomtól és kimentem a teremből. Kirohantam az udvarra és azt vettem észre, hogy esik a hó. November közepe van és gyönyörűen esik a hó. Ez mind szép és jó csak elkezdtem fázni viszont nem akartam bemenni az épületbe.