2013. november 30., szombat

~18.fejezet~

-Tegnap jó volt, hogy a barátnőm voltál. Még ha csak pár percre is. –mosolygott.
-Nagyon kedves tőled, hogy segítettél nekem. –mondtam.
-Te is segítettél nekem amikor a suliban voltunk. –mondta majd egy kicsit közelebb hajolt hozzám.
-Ohh tényleg. Még jó, hogy eszembe jutattad. –mosolyogtam.
-Miért pont engem választanál? –kérdezte mosolyogva.
-Mert olyan kis aranyos vagy és megértő. Olyan pont jó srác. –mondtam majd én is egy kicsit odahajoltam hozzá. Már csak pár milliméter volt ajkaink között.
-Olyan szép vagy. –mondta majd a fülem mögé sepert egy hajtincset.
-Köszönöm. –mosolyodtam el. Suga vett egy mély levegőt majd lassan ajkait ajkaimhoz érintette. A kezemet nyaka köré fontam. Ő pedig a derekamat fogta. Egy ideig így csókolóztunk aztán valaki benyitott.
-Zavarok? –kérdezte.
-Apa.... –mondtam majd Sugara néztem. –Nem. Gyere csak nyugodtan.
-Csak annyit szeretnék mondani, hogy el kell utaznom. –mondta.
-Már megint? –kérdeztem.
-Igen. Nagyon sajnálom. De tegnap este megbeszéltük az anyáddal, hogy jól fog viselkedni de csak akkor ha te is jó kislány leszel. –mondta.
-De apa.... Ez volt a múltkor is. Jól fog viselkedni.... majdnem kitett a házból. Egyébként mikor indulsz? Meddig nem leszel itthon? –kérdeztem.
-Most kell indulnom. 3 hónapig nem leszek itthon. –mondta.
-Miért ilyen sok? –kérdeztem.
-Nem 1 filmet forgatunk hanem többet. –mondta.
-Na jó.... –húztam el a számat. –De majd hozol nekem valami kis apróságot?
-Persze, hogy hozok. –mosolygott. –De ha valami van akkor nyugodtan hívj fel. Az idő eltolódással ne foglalkozz. Meg szerintem a barátod is veled lesz.
-Papa.... Ő nem a barátom. –vörösödtem el.
-Hát amikor benyitottam nem úgy láttam. –mosolygott apa.
-Apa ne célozgass semmire. –mosolyogtam majd magamhoz öleltem. –Hiányozni fogsz!
-Te is kicsim! –mondta majd elengedett aztán kiment a szobából. Mindenki kikísérte a repülő térre kivéve én.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése