2013. november 30., szombat

~22.fejezet~

Egyszer csak éreztem, hogy valaki körbe fogja a derekamat. Megfordultam és Suga volt az. Arcába néztem és aggodalmat láttam gyönyörű szemeiben.
-Ne is kérdezd. Jól vagyok. –mondtam.
-Nem úgy látszik. –mondta majd szorosan magához ölelt. Bementünk az épületbe. –Nem akarlak szomorúnak látni.
-Ez nem akarat kérdése Suga.... –mondtam.
-Mi lenne ha este elmennénk valahova? Úgy is péntek van. –mosolygott.
-Jó ötlet de én apával leszek. –mondtam.
-Ohh.... akkor nem mondtam semmit. –mondta majd becsengetett.
-Menjünk órára. –mondtam. Felmentünk a terembe majd elkezdődött az óra. Ma csak 4x60 perc volt az óránk. Közben úgy 5-10 perces szünetek. Sugaval nagyon keveset beszéltünk ma. Valahogy nem találtuk meg azt a témát ami mindkettőnket lekötné. Mostanában egyre többet gondolok Sugara és egyre többet gondolkodom az iránta érzett érzelmeimen. Most már 100%-ra tudom, hogy szeretem. Szerelmes vagyok Sugaba! Vége lett az utolsó órámnak is. Aztán haza indultam. Megtanultam majd elmentem zuhanyozni. Kész lettem majd lementem a nappaliba. Apa a kanapén ült és tévét nézett.
-Apa kérhetek egy kis pénz? –kérdeztem.
-Miért? –kérdezte.
-Azt nem mondom el. –mosolyogtam.
-Mennyi kell? –kérdezte.
-Adjál valamennyit. –mondtam. Apa adott egy kis pénzt majd felrohantam a szobámba majd eltettem. Amikor lementem azt vettem észre, hogy apa az ajtóban áll és valakivel beszélget. –Apa kivel beszélsz?
-Kincsem szerintem ez a fiatal ember téged keres. –mondta majd Suga lépett be a házba.
-Suga.... Te mit keresel itt? –kérdeztem.
-Csak szeretnék elmenni veled valahova. –mondta mosolyogva.
-De a suliban is elmondtam, hogy most apával leszek szóval nem jó a ma este. –mondtam.
-Nyugodtan mehetsz. Én úgy is aludni készültem mert nagyon álmos vagyok. –mondta apa.
-De nem baj? –kérdeztem.
-Miért lenne baj?Majd máskor bepótoljuk. –mondta apa miközben fel felé ment a szobájába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése