~20.fejezet~

Innentől kezdve tiszta terrorban éltem. Az a hárpia elvette a telefonomat és a laptopomat, plusz még szobafogságot kaptam a semmiért. Ennyit arról, hogy jó lesz hozzám. A napok egyre gyorsabban teltek. Még suliba se engedett. Már vagy 2 hónapja nem mentem suliba és már küldték az értesítőt, hogy ha nem megyek akkor kirúgnak. Nem tudtam senkivel sem beszélni. Körülbelül olyan volt mintha elnyelt volna a föld. Senki se tudott rólam semmit. Még apuval sem tudtam beszélni. Na de már csak 3 hónap és születésnapom. De előtte még 1 hónap és végre tudok apával beszélni. Úgy hiányzik! Mostanába egyre többet sírok miatta. Minek kellett újra megházasodnia?.... Aztán egyre jobban teltek a napok, a hetek és már újab 1 hónap telt el. Apa egyszer csak haza jött. Az a hárpia azt hazudta neki, hogy én zárkóztam be a szobámba és már egy jó ideje nem mentem suliba. Be akart jönni a szobámba de nem tudott mert ugyebár be volt zárva az ajtó és annál a hárpiánal volt a kulcs és nem nálam. Fel akart hívni de a telefonom a mostoha anyám zsebébe csörrent meg. Ekkor kiderült minden. Apa elkérte tőle a telefonomat meg a kulcsot is kinyitotta az ajtót. Én egyből a nyakába ugrottam és elkezdtem sírni.

Apu!!

-Hagyjuk már! Megjátszik mindent. –mondta a hárpia.
-Akkor miért volt bezárva az ajtaja a kulcs pedig nálad volt. Miért volt nálad a lányom telefonja? –kérdezte apa idegesen.
-Nekem adta. –hazudott.
-Mi? Soha az életbe nem adnám neked a cuccaimat. Inkább valamelyik csövesnek adom oda, mint, hogy neked te hárpia. Lásd be, hogy semmi keresni valód apa mellett. És még te mondod magad kedves asszonynak? –kérdeztem. –Takarodj a házunkból. Soha többé nem akarlak apával meglátni.
-Az apád úgy se akar elveszíteni. Mert tudja, hogy nem lenne aki főzne meg mosna. –mondta.
-Képzeld egy valamire jó volt, hogy bezártál a szobámba. Megtanultam pár receptet amit nem is olyan nehéz elkészíteni. Mosni meg könnyű lesz. –mondtam.
-Na arra befizetek. –nevetett.
-Vagy ha kell akkor együtt takarítunk. –mondta apa. –Nem kellesz nekem. Alig várom, hogy elváljunk és megszabaduljak tőled. A fiadat és a lányunkat még kedvelem szóval ők itt maradhatnak de te nem lehetsz itt!
-Ezt még nagyon meg fogjátok bánni. –mondta.
-Mehetsz pakolni. Még ma el kell vinned a cuccaidat. –mondtam.